- Egész este itt voltam, nem tűnt fel?! - kiabált vissza Castiel.
- Hé! Ne veszekedjetek már! - néztem rájuk dühösen.
Nincs szebb amikor reggel van, fáj a fejed és két ember ordít egyszerre! Egész este semmi bajuk nem volt! Mondjuk Kentin nem is tudta, hogy Castiel itt van, de akkor is!
- Clara... El kell mondanom valamit! - fordult hozzám Castiel.
- Nekem is! - néztem rá komolyan.
- Másik iskolába megyek! - mondtuk teljesen egyszerre.
- Te vagy Metcross?
- Te meg Delwhite? - nevettem fel.
- Utálom ezt a nevet, mert benne van, hogy fehér. Nézz rám! Látsz rajtam valami fehéret? - nevetett ő is.
Én inkább nem mondtam, hogy én is utálom ezt a nevet, mert a valóságban élő apámtól kaptam, aki igazából 13 évesen sem foglalkozott velem...
- Nem tudtátok egymás vezetéknevét? Ti aztán jól összejöttetek! - nevetett ki minket Kentin.
- Hahaha, de vicces! - gúnyolta ki Castiel. - És melyikbe mész?
- A Maido-ba! - vágtam rá.
- Én is!
- Ez így tök jó meg minden, de...
- De? - nézett rám komolyan.
- Aname... Őt is ott akarom tudni!
- Arra várhatsz, mert az ő jegyei olyan fényesek, mint a csillagok!
- Hajhh... Remélem minél hamarabb vissza tudok jönni...
- Khmm... Tudunk! - kacsintott rám.
Miután megreggeliztunk el is indultunk az első napra a Maido-ba. Hurrá.
Eközben a Sweet Amorisban!
Mindenki olyan volt, mint minden reggel. Sürögtek-forogtak mindenfelé. Nem tudták, hogy két iskolatársuk már nincs velük.
Hamarosan becsengettek és mindenki bement a termébe. Nagy volt a zaj és még nagyobb a kupi. Egyszer csak Aname kiállt az osztály elé:
- Figyelem emberek! - erre mindenki elhallgatott. - Hú, ez gyors volt! Na szóval azt szeretném mondani, hogy két osztálytársunkat átküldték a Maido gimibe!
Amikor ezt meghallották egyre kíváncsiabbak lettek.
- A nevük Clara és Castiel! Úgy tudom, hogy sokan szeretitek őket és arra szeretnélek titeket kérni, hogy segítsetek őket visszahozni egy-két csellel! Benne vagytok?
Erre mindenki elkezdett ujjongani, ugrálni és kiabálni. Elkezdődött a "hozzuk vissza őket" akció!
Hamarosan becsengettek és mindenki bement a termébe. Nagy volt a zaj és még nagyobb a kupi. Egyszer csak Aname kiállt az osztály elé:
- Figyelem emberek! - erre mindenki elhallgatott. - Hú, ez gyors volt! Na szóval azt szeretném mondani, hogy két osztálytársunkat átküldték a Maido gimibe!
Amikor ezt meghallották egyre kíváncsiabbak lettek.
- A nevük Clara és Castiel! Úgy tudom, hogy sokan szeretitek őket és arra szeretnélek titeket kérni, hogy segítsetek őket visszahozni egy-két csellel! Benne vagytok?
Erre mindenki elkezdett ujjongani, ugrálni és kiabálni. Elkezdődött a "hozzuk vissza őket" akció!
Eközben a Maidoban!
Az egész óra unalmas volt. Most nem tudtam levelezni Aname-val. Kár, hogy nincs itt... Nem kívánom azt neki, hogy rosszak legyenek a jegyei, de jó lenne ha itt lenne!
- Az órát befejeztem! - mondta a tanár, majd mindenki kiözönlött a teremből.
Mi azonnal a szekrényünkhöz siettünk. Az én záram ki se nyílott. Nagyon jó ez így az első napon!
Gyorsan bementem az igazgatóiba szólni és átpakoltattak egy másik szekrénybe.
Ahogy pakoltam befelé a szomszéd szekrényben egy csaj éppen sminkelt a tükrében. Már csak ez hiányzott: Egy plázacica a szomszédom!
- Mit bámulsz? - kérdezte.
Majdnem mondtam, hogy mit, de inkább megtartottam magamnak. Ez így okosabb dolog volt!
Az egész óra unalmas volt. Most nem tudtam levelezni Aname-val. Kár, hogy nincs itt... Nem kívánom azt neki, hogy rosszak legyenek a jegyei, de jó lenne ha itt lenne!
- Az órát befejeztem! - mondta a tanár, majd mindenki kiözönlött a teremből.
Mi azonnal a szekrényünkhöz siettünk. Az én záram ki se nyílott. Nagyon jó ez így az első napon!
Gyorsan bementem az igazgatóiba szólni és átpakoltattak egy másik szekrénybe.
Ahogy pakoltam befelé a szomszéd szekrényben egy csaj éppen sminkelt a tükrében. Már csak ez hiányzott: Egy plázacica a szomszédom!
- Mit bámulsz? - kérdezte.
Majdnem mondtam, hogy mit, de inkább megtartottam magamnak. Ez így okosabb dolog volt!
Eközben a Sweet Amorisban!
- Figyelem! Mindenki kész van a plakátokkal és a táblákkal? - kérdezte a tömegtől Aname.
- Igen! - mondta egyszerre mindenki.
- Akkor indulás! - intett Aname.
Egy egész osztály zúdult ki az épületből táblákkal, pólókkal hadonászva. Mindenki kiabált és próbált minél feltűnőbb lenni. Sikerült is nekik, mert mindenki őket nézte!
A tömeg egyenesen a Maido gimi felé tartott. A forgalom megbénult, az autók alig tudtak közlekedni. Elég nagy volt a felhajtás.
Amikor a gimnázium kapui elé értek elkezdtek kiabálni és mutogatták felírataikat. Mindenki az ablakból leskelődött és figyelte az eseményeket.
- Figyelem! Mindenki kész van a plakátokkal és a táblákkal? - kérdezte a tömegtől Aname.
- Igen! - mondta egyszerre mindenki.
- Akkor indulás! - intett Aname.
Egy egész osztály zúdult ki az épületből táblákkal, pólókkal hadonászva. Mindenki kiabált és próbált minél feltűnőbb lenni. Sikerült is nekik, mert mindenki őket nézte!
A tömeg egyenesen a Maido gimi felé tartott. A forgalom megbénult, az autók alig tudtak közlekedni. Elég nagy volt a felhajtás.
Amikor a gimnázium kapui elé értek elkezdtek kiabálni és mutogatták felírataikat. Mindenki az ablakból leskelődött és figyelte az eseményeket.
Eközben a Maidoban!
Mindenki az ablakot bámulta. Engem egyszerűen nem is érdekelt, hogy mi történik. Ha egy pár szórakozott 16 évest akarok látni akkor elmegyek bulizni! Ennyi...!
- Hé, Clara! Nézd! - bökte meg a vállamat Castiel.
A kapuk előtt a volt osztályom kiabált, élükön Aname-val. Engem és Castielt követelték. A tömeg egyre hangosabb volt. Nem hagyták annyiban a dolgot!
Amikor a tömeg a leghangosabb volt Castiellel kiültünk az ablakba. Erre még nagyobb zajt csaptak.
- Imádlak Aname! - kiabáltam, majd mutattam neki egy szivet.
- Én is! - kiabált vissza.
A saját szavainkat alig hallottuk annyira kiabáltak lent.
- Mit képzelnek maguk? Egy napja vannak itt már is bajba keverednek? - jött oda a tanár az ablakhoz.
- Hé! Nyugi van! Nem én akartam ide jönni! Puszipá! - mondtam, majd Castiellel kirohantunk a teremből.
Amilyen gyorsan csak tudtunk rohantunk kifelé. A tömeg már szinte a tetőfokon volt. Az igazgatónő az ablakból kiabálva csítította őket, de nem ment neki. Ők nyertek. Már csak a Sweet Amorisba kéne visszatérni!
- Csókolom igazgatónő! Sok szerencsét a továbbiakban! - kiabáltam az ablakból majdnem kieső néninek, aki történetesen az igazgató volt.
A tömeggel együtt visszavonultunk a Sweet Amoris gimnáziumba. Eddig minden csendes volt, de aztán megjöttünk mi!
Amikor bementünk az igazgatónő már az egész iskolát bejárta az osztályért, ezért le is szidta őket, aztán jött a mi kis dolgunk...
- Mivel kirúgatták magukat a Maidoból, ezért köteles vagyok visszavenni magukat! DE! Ez nem azt jelenti, hogy nem küldhetlek át titeket még egyszer! Ha jövőre is ilyen jegyeik lesznek gondoskodom róla, hogy akkor már ott is maradjanak! Most az egyszer visszajöhetnek! De többé nem lesz ilyen szerencséjük!
- Köszönjük igazgatónő! - mondtam, majd megöleltem.
A zajos osztállyal végigmentünk az addig csendes folyosón egyenesen a teremig. Egy napig se voltam a Maidoban, de hiányzott a tipikus Sweet Amoris illat! Végre újra itt!
Mindenki az ablakot bámulta. Engem egyszerűen nem is érdekelt, hogy mi történik. Ha egy pár szórakozott 16 évest akarok látni akkor elmegyek bulizni! Ennyi...!
- Hé, Clara! Nézd! - bökte meg a vállamat Castiel.
A kapuk előtt a volt osztályom kiabált, élükön Aname-val. Engem és Castielt követelték. A tömeg egyre hangosabb volt. Nem hagyták annyiban a dolgot!
Amikor a tömeg a leghangosabb volt Castiellel kiültünk az ablakba. Erre még nagyobb zajt csaptak.
- Imádlak Aname! - kiabáltam, majd mutattam neki egy szivet.
- Én is! - kiabált vissza.
A saját szavainkat alig hallottuk annyira kiabáltak lent.
- Mit képzelnek maguk? Egy napja vannak itt már is bajba keverednek? - jött oda a tanár az ablakhoz.
- Hé! Nyugi van! Nem én akartam ide jönni! Puszipá! - mondtam, majd Castiellel kirohantunk a teremből.
Amilyen gyorsan csak tudtunk rohantunk kifelé. A tömeg már szinte a tetőfokon volt. Az igazgatónő az ablakból kiabálva csítította őket, de nem ment neki. Ők nyertek. Már csak a Sweet Amorisba kéne visszatérni!
- Csókolom igazgatónő! Sok szerencsét a továbbiakban! - kiabáltam az ablakból majdnem kieső néninek, aki történetesen az igazgató volt.
Vissza a Sweet Amorisba!
Amikor bementünk az igazgatónő már az egész iskolát bejárta az osztályért, ezért le is szidta őket, aztán jött a mi kis dolgunk...
- Mivel kirúgatták magukat a Maidoból, ezért köteles vagyok visszavenni magukat! DE! Ez nem azt jelenti, hogy nem küldhetlek át titeket még egyszer! Ha jövőre is ilyen jegyeik lesznek gondoskodom róla, hogy akkor már ott is maradjanak! Most az egyszer visszajöhetnek! De többé nem lesz ilyen szerencséjük!
- Köszönjük igazgatónő! - mondtam, majd megöleltem.
A zajos osztállyal végigmentünk az addig csendes folyosón egyenesen a teremig. Egy napig se voltam a Maidoban, de hiányzott a tipikus Sweet Amoris illat! Végre újra itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése