- Kentin! Siess már!
- Már mindjárt ott vagyunk!
- És már mindjárt elkésünk! Úgyhogy siess!
Szerda. Utálom a szerdákat. Sőt, szinte az összes hétköznapot!
Amikor beértünk a terembe halkan elsunnyogtunk a helyünkig és gyorsan kipakoltunk, mintha eddig is ott lettünk volna.
Ahogy kicsengettek Nathanielhez kellett mennem, mert még nem volt rendben a beiratkozásom... Miért is lenne? Csak én vagyok ilyen szerencsétlen...!
- Ezt a papírt még alá kéne írnod!
- Rendben. - mondtam, majd ráfirkantottam a nevem.
- Erre a cetlire meg a telefonszámodat!
- Jobbra nem futja? Ne fárassz, kérlek! Azért ennyire nem vagyok szőke!
- Légyszíves! - kérlelt, miközben lebegtette előttem a kis sárga felragasztható cetlit.
- Najó! - mondtam, majd leírtam. - Nesze! Légy boldog vele!
Gyorsan felkaptam a táskámat, majd kirohantam a DÖK teremből és neki ütköztem valakinek.
- Bocs, nem akartam! - sajnálkoztam.
- Semmi baj! Az én hibám! Nekem kellett volna látnom, hogy nyílik az ajtó! Mellesleg... A nevem Rosalya!
- Az enyém Clara! Örültem, hogy "ütköztünk"!
- Én is! - mondta, majd elrohant a termébe.
Sietnem kell ha le akarom tenni a cuccom és még a suli büféből is venni akarok ennivalót.
Villámgyorsan a büféhez rohantam és amikor kész lett végre a szendvicsem, rohantam tovább a szekrényhez. Kicseréltem a könyveimet, majd berontottam a terembe.
- Megjött a mamut! - üdvözölt Amber.
- Én is örülök, hogy látlak! - szóltam vissza gúnyosan.
- Amber! Menj innen, mert a falhoz csapkodlak! - védett be Charlotte.
- Milyen kis merész valaki! Nagy a szád mióta van mivel zsarolnod! Remélem örültök magatoknak! - kiabált Amber.
Megráztam a fejem, majd leültem a helyemre. Charlotte ül mellettem.
Ahogy írt, barna tincsei a könyökéig hullámzottak le és a többi a szemébe lógott. Már harmadik napja ismerem, de még most van elsőnek kiengedve a haja.
- Mi volt ez a dolog... Amberrel? - kérdeztem, miközben ettem a szendvicsem.
- Ne is foglalkozz vele! Csak annyi, hogy van róla egy videóm ami nem vetne rá jó fényt, ha nyilvánosságra kerülne! Castiel találta. Mivel keresztbe akart tenni Ambernek odaadta nekem. Ennyi a történet!
- Ti Castiellel...?
- Mi együtt vagyunk, ja!
Végül is engem nem érdekel Castiel. Ha egy hamutálat akarok csókolgatni elkérem a szomszéd, Manadise néni virágcserepét amibe hamuzni szokott! Utálom, ha egy fiú cigizik!
Elkezdődött az óra. Mindenki unatkozott, csak Leigh nem. Ha jól láttam, akkor éppen egy zakót tervezett. Egy fekete zakót, sárga nyakkendővel. Eléggé tetszett a stílusa. Szép, kidolgozott volt... olyan Leigh-s!
Senki sem figyelt. Mindenki beszélgetett és dobálózott. Én a rajzfüzetembe temetkeztem és befejeztem a Yuno-os firkálmányomat. A haja volt a legnehezebb, a kés a kezében pedig a legkönnyebb.
Amikor kicsengettek mindenki az ajtó felé viharzott.
- Nincs kedved valamihez délután? - kérdezte Kentin, miközben átfurakodott a tömegen.
- De, van. A beiratkozásomat intézem... még mindig! - mondtam, majd otthagytam.
Megint Rosalyaba ütköztem. A szép hosszú haja beleakadt a táskámba és a folyosó közepén azzal bíbelődtünk. Elkísértem a büféig. Nagyon sokat beszélgettünk és rájöttünk, hogy sok közös van bennünk. Kár, hogy ő már másodikos!
- Nincs kedved valamihez suli után? - kérdezte Rosa.
Ekkor odatévedt hozzánk Viktor, aki eléggé fel volt dobva.
- Ma muszáj eljönnötök Castiel szülinapi bulijára!
- Pont a Castielére? - kérdeztem hülye fejjel.
- Légyszi! A suliból egy csomóan ott lesznek! A fele nem is Castielért megy, csak azért, hogy jól érezzék magukat! Ha nem is érte, de legalább egy jó kis estéért gyertek el!
- Hát nem is tudom... - gondolkodtam el.
- Gondoljátok meg!
Amikor Viktor elment megbeszéltük Rosaval, hogy elmegyünk együtt.
Lementek az órák. Zsúfoltig teltek a folyósok. Mindenki el akart jutni a cuccáig. Valaki csak sodródott az árral, valaki viszont a forgalommal szemben akart haladni kisebb-nagyobb sikerrel. Az összes diák Castiel bulijáról beszélt és arról, hogy ki-kivel megy. Tudniillik, hogy Castielék nagyon gazdagok. Egy évben kétszer tartanak bulit: Szilveszterkor és Most. Castiel szülinapján. Ilyenkor majdnem az egész sulit meghívják és szinte másnap reggelig tombolnak. A szülei pedig elmennek egy puccos étterembe vagy elmennek valakikhez, hogy ne legyenek láb alatt.
Együtt indultunk el haza Rosaval, mert mint kiderült, két ház van köztünk. Egész végig a buliról beszéltünk és arról, hogy kéne e vinni Castielnek valamit, hiszen ez mégis csak a szülinapja!... Én nem akartam, mert amúgy sem miatta megyek, ami nem szép dolog, de Viktor hívott meg minket és ott a helyünk. Legalább jól érezzük magunkat. Castieléknek nagy a befolyása szóval holnap még be sem kell jönnünk suliba, mert ők elintézik, azoknak akik ott voltak.
Elköszöntem Rosatól és visszaindultam a házunkhoz ahova épp akkor érkezett Kentin. Bementünk, ledobtuk a táskánkat és felrohantunk a szobáinkba, majd egyszer csak kirohantunk egymással szembe.
- Te is mész a bulira? - kérdeztem tőle.
- Mindenki megy!
- Akkor te most velem jössz! - húztam be a szobámba.
Lelöktem a fotelba, majd megálltam előtte.
- Most elmondom a szabályokat! Nem jössz a közelembe! Nem iszol túl sokat! Ja, és nem hozlak haza! Úgy jössz ahogy akarsz!
- Rendben.
- Most pedig, mint pasi elmondod a véleményedet egy pár összeállításomról!
Egy csomó ruhát felpróbáltam és Kentinnek mindegyik tetszett. Viszont az utolsó...
- Ez lesz a tökéletes! Élni-halni fognak érted, ha ebbe mész! Nagyon szép vagy.
- Köszi.
Én is segítettem Kentinnek az öltönyök közül válogatni. Persze, eléggé makacs volt és összevesztünk, mert neki a fekete tetszett piros nyakkendővel, nekem pedig a szürke, sárga nyakkendővel. Aztán leesett, hogy mióta van neki ruhája?! Miután pedig elmagyarázta, hogy fél órás ebéd szünetben vásárolgatott ezt-azt veszekedtünk tovább.
- Mi ez a nagy lárma? - jött be Grace a szobába.
- Claranak ízlés ficama van!
- Kentinnek van ízlés ficama! Egyértelműen a szürke öltöny, sárga nyakkendővel jobban áll neked!
- Nem igaz! A fekete, piros nyakkendővel jobb!
- Álljon meg a menet! Én is szóhoz juthatok ha már bejöttem? - csitított le minket Grace.
Mi csak bólintottunk egyet, majd a számunkra jobban tetsző öltönnyel a kezünkben leültünk egymás mellé. Grace odament Kentin szekrényéhez és elkezdett válogatni. Egy kis idő után pedig egy fekete öltönyt húzott elő, zöld nyakkendővel.
- Na ez áll jól neked! A zöld kiemeli a szemed színét! - mondta, majd odaadta Kentinnek.
Miután ezt ők eldöntötték lementem a nappaliba és a nagy tükör előtt nézegettem magam. Tényleg piszok jól néz ki ez a ruha!
- Nyugi! Gyönyörű vagy! - tűnt elő a hátam mögül Grace.
- Úgy gondolod?
Ő csak bólintott egyet, majd szembefordított magával.
- Mindenki téged fog nézni, mert te leszel a legszebb! Talán még Castielt is meghódítod...! - kacsintott rám.
- Nem ez a cél. Én nem nagyon kedvelem őt. Sőt, még van egy gyönyörű barátnője is!
Kentin szemszöge
Egy kicsit megálltam hallgatózni és végighallgattam amit beszélnek.
- Akkor miért mész?
- Csak jól akarom magam érezni... Elfelejteni kicsit a sok bonyodalmat!
- Kentinnel mész?
- Nem. Egyedül.
- Pedig Kentin kedves srác!
- Tudom, de biztos nem is tetszek neki meg semmi! Úgyse jönne velem. Ha akarna már megkért volna!
- Látom rajta, hogy tetszel neki! Ahogy rád néz... Ahogy rád mosolyog...
- Jó, de akkor sem nekem kell megtenni az első lépést!
Clara szemszöge
Már besötétedett. Este nyolc. Az utcák üresek. Csak a kutyák ugatását hallani.
Lerohantam a lépcsőn, felvettem a kabátom és már indultam volna ki az ajtón, amikor Kentin megállított.
- Elkísérhetlek? - kérdezte mosolyogva.
Én csak bólintottam, majd elindultunk.
