2015. február 22., vasárnap

1. rész - A sorstárs

Ez a nap is úgy indult, mint az összes többi. Ez a második nap a gimiben. Már mindenkit ismerek és mindenki ismer engem. Persze, nem úgy kezdtem a bemutatkozást, hogy 'egy villám hozott ide' mert úgyse hitte volna el senki. A bemutatkozásom körülbelül ennyi volt:
"Sziasztok! A nevem Clara Wilson. A nevelő anyukámmal, Grace-el élek és 16 éves vagyok."
Ezzel elmondtam magamról mindent. Grace örökbefogadott, ameddig fel nem ébredek. Ő el hitt nekem mindent, mert egy jósnő és hisz a misztikus dolgokban. Ha nem találok rá Grace-re akkor most az utcán laknék.
Amikor beléptem a terembe Amber és a csatlósai a padomnál voltak. Készültek valamire.
- Hát ti mit csináltok itt? - kérdeztem, majd letámaszkodtam a padomra.
- Nem jöhetünk ide? Jesszus, de ház vagy!
- Akarod mondani: gáz?!
- Te csak ne javítgass! - mondta, majd egy hajdobással elmentek.
Barátaim még nincsenek. Ellenségeim annál inkább!
Leültem és elkezdtem rajzolgatni. Egyszer csak máshol voltam. Egy fehér teremben. Minden nagyon homályos volt, de szerintem egy kórházi kórtermet láttam. Csak egy pillanatra, aztán visszatértem a padomhoz.
Most akkor mi van? Én most ébredezek, vagy mi?
Nem történt meg még egyszer. Aznap minden simán ment. Valószínűleg a felkelés iránti vágyam olyan erős, hogy kinyitottam a szemem.
Suli után még maradtunk egy kicsit focizni. Egy csomó barátot szereztem! Főleg fiúkat, de lányokat is, akik a padon ültek.
Az egyik fiú oda is jött hozzám.
- Nem gondoltam, hogy egy lány ilyen jól tud focizni!
- Nyugi, én se tudtam! - nevettem ki.
- Amúgy hogy hívnak?
- A nevem Clara. És neked?
- Az enyém Kentin. Nincs kedved csinálni valamit délután?
- Esni fog, nem?
- De, de majd bemegyünk valahova!
Még nem akarok felébredni. Ha egy villám megint belém csap akkor megtörténhet. Bár nem biztos. És ha meg is történne, akkor ha még egyszer belém csapna, visszatérnék.
- Bocs, de megígértem Grace-nek, hogy sietek haza!
- Már is sokáig maradtál!
- Tudom. Ez a baj! Na megyek tényleg! Szia! Örülök, hogy megismertelek!
- Szia...! - intett félénken, majd csatlakozott a haverjaihoz.
Miközben rohantam kifelé beleütköztem egy lányba.
- Hé! Jobban is vigyázhatnál!
- Bocs, Amber drága! Nem tudtam, hogy nem lehet tőled elférni!
- Én nem vagyok egy tehén, mint egyesek!
- Tudod ki a tehén! - mondtam, majd felpofoztam.
Egy ideje már körülöttünk állt mindenki. Amikor felpofoztam mindenki nevetni kezdett.
- Miért lélegzel még? - ordítottam az arcába, majd otthagytam.
Amikor hazaértem Grace már várt.
- Mi volt a suliban? - kérdezte mosolyogva.
- Olcsó libák és undok pasik!
Az utolsót nem nagyon gondoltam komolyan. Csak azért mondtam,  hogy ne faggason a fiúkról.
- Senki sem kedves veled?
- De. De a legtöbben még oda se jönnek hozzám!
- Ez még csak a második nap! Nem a világvége! - mondta, majd elkezdett mosogatni.
- Jó, de azért odajöhetnének megismerni!
- Majd kialakul! - mondta mosolyogva.
Felmentem a szobámba és elkezdtem tanulni.
Egy kicsit később Kentin jött be a szobámba. Nagyon meglepődtem. Honnan tudta a címemet?
- Szia! Bocs, ha megijesztettelek! Egyik szünetben nekem kellett bevinnem a naplót és nézegettem benne egy kicsit!
- Öhmm... Semmi baj! Ülj csak le!
Egy kicsit még csendben maradtunk, majd megszólalt.
- Tudom a titkod!
- Mégis milyen titkot?
- Azt, hogy hogy kerültél erre a helyre! Én is így jöttem ide körülbelül 3 napja és szeretném, ha mi barátok lennénk és összetartanánk!
- Ide is költözhetsz ha szeretnél! Persze, ha egyáltalán laksz most valahol...
- Nem lakom sehol, úgyhogy elfogadom az ajánlatod! Köszönöm szépen!
Megismerkedtem Kentinnel. Sok közös van bennünk. Ja, és mind a ketten ki szeretnénk deríteni, hogy hogy kerültünk ide. Ez egy jó barátság kezdete!


Kicsit rövid lett, de szerettem volna, ha már bele látnátok a történetbe egy kicsit és megismernétek Clara jellemét.:) Ez egy kis bevezető rész volt! Innen jön a cselekmény!:D És szerintem már sejtitek, hogy melyik fiú lesz a fő... Kentin! De még lesz egy másik fiú is, aki egy kicsit később csatlakozik be a cselekménybe!;D Remélem tetszett!^^

Cassandra

2015. február 15., vasárnap

Bevezető

A nevem Clara. Egy nap elég későn indultam el a barátnőmtől. Akkor 13 éves voltam. Dörgött, villámlott. Nagyon féltem, de nem csak a vihartól. Féltem, hogy anyuék mit fognak ahhoz szólni, hogy ilyenkor megyek haza.
Az utca üres volt és csak az ég dörgésétől zajos. A sötétből megjelent egy óriási nagy kutya és elkezdett kergetni, én pedig futni. Addig futottam ameddig nem találtam egy nagy fát és felmásztam rá. Oda már nem tudott feljönni, de a villám igen.
A villám belecsapott a fába és valami történt velem. Most nem a valóságban élek, hanem az álmomban. Nem egy szokásos álomban ahol én döntök, hanem olyanban, mintha a valóság lenne. 3 éve. Sejtésem szerint a valóságban kómába kerültem és még nem ébredtem fel. Ha felkelek akkor pedig kijutok innen, de az még nem most lesz.
Ugyanúgy járok iskolába, ugyanúgy vannak barátaim. Csak az emberek nem azok, akiket én ismertem. Most már gimis leszek és szeretnék végre már felébredni, mert mostanában elég rossz dolgok történnek velem.
A többit megtudod a történetből!;)