A nevem Clara. Egy nap elég későn indultam el a barátnőmtől. Akkor 13 éves voltam. Dörgött, villámlott. Nagyon féltem, de nem csak a vihartól. Féltem, hogy anyuék mit fognak ahhoz szólni, hogy ilyenkor megyek haza.
Az utca üres volt és csak az ég dörgésétől zajos. A sötétből megjelent egy óriási nagy kutya és elkezdett kergetni, én pedig futni. Addig futottam ameddig nem találtam egy nagy fát és felmásztam rá. Oda már nem tudott feljönni, de a villám igen.
A villám belecsapott a fába és valami történt velem. Most nem a valóságban élek, hanem az álmomban. Nem egy szokásos álomban ahol én döntök, hanem olyanban, mintha a valóság lenne. 3 éve. Sejtésem szerint a valóságban kómába kerültem és még nem ébredtem fel. Ha felkelek akkor pedig kijutok innen, de az még nem most lesz.
Ugyanúgy járok iskolába, ugyanúgy vannak barátaim. Csak az emberek nem azok, akiket én ismertem. Most már gimis leszek és szeretnék végre már felébredni, mert mostanában elég rossz dolgok történnek velem.
A többit megtudod a történetből!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése