Leesett az első hó. Kemény egy hónap telt el azóta, amióta újra kedvel mindenki. Aname-val azóta is nagyon jó barátnők vagyunk. Kentinnel kialakult köztünk egy kis barátság, de még ígyis távolság tartó vagyok vele szemben. Castiel-el boldogabbak vagyunk, mint valaha. Szinte tökéletes az egész! Vagy mégsem?
- Clara! Egy újabb egyes! Ha így folytatja év végén megbuktatom! Mi van magával?
Hát igen. A jegyeim még most sem annyira fényesek. Grace már nem ér rá velem tanulni, mert sok a munkája, Aname ígyis busszal jár be ide, Castielnek se jobbak a jegyei szóval ő kilőve, Kentin pedig... vele pedig nem fogok tanulni!
Majdnem minden tantárgyból bukásra állok és lassan itt a félév. Csodás. Legalább félévkor nem buktathatnak meg, különben nekem annyi lenne!
Órák után gyorsan átpakoltam a táskámat, majd elindultam volna hazafelé.
- Metcross kisasszony az igazgatóiba! Ismétlem: Metcross kisasszony az igazgatóiba!
Most miért? Nem is csináltam semmit... ezen a héten!
- Csókolom! - köszöntem az igazgatónőnek. - Miért kéretett be?
- Clara, eléggé rosszak a jegyei, ezért beajánlottam egy iskolának, akik szívesen felvennék magácskát!
- De igazgatónő! Nekem itt vannak a barátaim, a szerelmem és mindenki más! Nem akarok átmenni!
- Nincs kifogás, Metcross kisasszony! Nem akarom, hogy rontsa a gimnázium átlagát! Eddig mi voltunk a legjobb átlagú iskola, aztán jött maga meg egy Delwhite sarjadék és lerontották! Ez így nem mehet tovább! A szülők máshova kezdték iratni a gyerekeiket! Maga szerint én ezt tétlenül fogom nézni?
- Nem, igazgatónő... - hajtottam le a fejemet.
- Légyszíves írja ezt alá! Utána már fel is út, le is út! Essünk túl rajta!
- Rendben - mondtam, majd odafirkantottam a nevemet.
El sem hiszem, hogy beleegyeztem. Én nem akarok elmenni innen! De most már ha ez így alakult ezt a pár percet még kihasználom és utána bye, bye...
Semleges arccal jöttem ki az igazgatóiból és mosolyogva mentem tovább, hogy ne lássák még rajtam, hogy mi történt. Aztán megszólalt a hangosbemondó.
- Delwhite urat kérjük az igazgatóiba! Ismétlem: Delwhite urat kérjük az igazgatóiba!
Megkönnyebbültem. Legalább nem mondta be az én esetemet!
- Figyelem, figyelem! Két diákunk holnaptól nem ide fog járni! Az egyik Metcross kisasszony, a másik Mr. Delwhite! Kérem, hogy búcsúzzatok el tőlük még ma! Köszönöm.
Nekem mindig ilyen rossz a szerencsém. De jó. Honlaptól nem látok senkit aki fontos volt! Ahj istenem!
Senki sem jött oda hozzám, de ez nem azért volt, mert nem akartak csak senki sem tudta a másik vezetéknevét. Ugye milyen jó barátok vagyunk? Képzelem.
- Clara, nagyon sajnálom! - jött oda Aname.
- Nincs mit sajnálnod! Az én hibám volt és most tanulok belőle! Ha sokkal jobb átlagot szerzek akkor jövőre vissza is jövök!
Igen. Aname az egyetlen, aki igaz barátnak mondható. Ő tudja az igazi vezetéknevemet! A többiek mind Clara Blacknek hívnak! Még Castiel is. Mondjuk én se tudom a vezetéknevét csak a kitaláltat! Dark Castiel. Igen, neki elől van. Hülyeség, mi?!
Ezek a sötét nevek a fekete ruháink miatt ragadtak ránk. Nem tudom mi értelme, de felőlem hívhatnak úgy! Nem tud érdekelni!
Most nálunk alszunk Castiellel, elsőnek, de először hozzá mentünk, hogy visszahozzuk a régi formámat, mert ő még így nem látott és nem is akarom, hogy lásson!
Felvettem azt a ruhámat amit utoljára felvettem a fénykoromból és letöröltem magamról az összes sminket.
- A hajam maradhat! - mondtam. - Azt úgyis elnézi!
- Akkor indulhatunk?
- Persze - mondtam és már indultunk is.
Egész úton nem beszéltünk csak addig amíg kikötöttem a szabályokat. Nem is akartam még elmondani neki a sulis dolgot. Talán jobb ha még nem tudja...
Amikor odaértünk összeszorult gyomorral léptem be az ajtón. Talán a nikotin hiány miatt, de nem valószínű. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni, ha egy napig Castielt és Kentint bezárjuk egy légtérbe. Félek!
Ahogy beléptünk Grace megölelt bennünket, majd leültünk az asztalhoz enni.
- Kentint nem hívtam le nehogy veszekedés legyen... Nem tudom, hogy miért nem szeretitek azt a fiút! Pedig olyan rendes! - erre Castiel félrenyelt.
- Lehet, hogy az, de ha tudnád, hogy miket mondott rám és hogy miket tett nem ezt mondanád! - böktem oldalba Castielt. - De én már jóba vagyok vele!
- Te, Castiel! Nem is szeretnél kibékülni vele? - nézett rá Grace.
- Nem tervezem - törölte meg a száját. - Én nem fogok neki megbocsátani!
Én inkább csak ettem tovább. Grace szinte szikrákat szórt a szemével ahogy engem nézett. Kiismerte Castielt azonnal, de a kérésére nem fogok vele szakítani, max akkor, ha visszatérek a valóságba. Talán még oda sem megyek vissza!
- És milyen volt ma a suli? - kérdezte Grace.
Most én nyeltem félre. Hazudjak neki? A legvédelmezőbb teremtésnek az elmémben? Nem is tudom...
- Egész jó. Majd mesélek! - kacsintottam rá.
Látta rajtam, hogy nem mondok igazat, de nem vont kérdőre. Tudta, hogy el fogom mondani, mert soha az életben nem hazudtam még neki. Ja és a megjelenésemmel sem hazudok neki csak nem mondom el, hogy miket csinálok. Ennyi!
Miután jól laktunk Castiel kiment a mosdóba. Ez volt a legkedvezőbb alkalom.
- Figyelj, Grace! Tudom, hogy most haragudni fogsz, de az igazgatónő átíratott egy másik gimibe a jegyeim miatt...! Tényleg sajnálom! Próbálok tanulni, de nélküled nem ugyanaz!
- Jaj, kincsem! Tudod, hogy nem szoktam rád haragudni! Majd év végére kijavítod a jegyeidet és jössz vissza! Ennyi az egész! - mosolygott rám.
- De én nem akarok jövő évig várni! Itt van Castiel és Aname! Nélkülük semmi vagyok!
- Attól függetlenül minden nap tudsz velük találkozni! Nem fogsz elveszni! Csak a második fél évet kell kibírnod! Az meg már nem sok!
- Talán igazad van... De még nem akarom elmondani Castielnek! Majd este valamikor elmondom... Egy szót se neki!
- Én? Beszélni azzal a gyerekkel? Nyugi attól nem kell félni! - nevetett fel.
A nevetése abbamaradt amikor Castiel kilépett a fürdőből. Akkor felhívtam a szobába. Úgy éreztem nagy baj lesz, ha Grace kibontakozik vagy ha Kentin hazajön, mert ő nem tud erről az itt alvásról! Előre félek, hogy mi fog történni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése