Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Néha egymásra mosolyogtunk, de ennyi. Nem tudtunk miről beszélni. Nem is akartunk. Egymás tekintetéből láttuk a kérdést és a választ is. Szembeszéd. Persze, ha van ilyen szó. Viszont, ha Kentinnek tényleg tetszem, akkor a két bajba jutott egymásra talált. Úgy érzem, hogy kötődöm hozzá valamilyen szinten.
Amikor megérkeztünk már mindenki tombolt. Egy lány épp akkor vette le a melltartóját, megtöltötte pezsgővel és kiöntötte az ablakon. Kentinnek majdnem kiesett a szeme úgy bámulta a csaj melleit! Egy másik levetkőzött fehérneműre és úgy táncolt, hogy a prostik elszégyelték volna magukat! Durva este lesz ez, úgy érzem.
Levettük a kabátunkat és az óriási asztal felé siettünk, ami tele volt piával és kajával.
Azonnal letámadtam az energiaitalokat, majd a sültkrumplit. Kentin a kezébe vett egy vodkát és meghúzta az üveget. Én csak néztem, mint egy szűz kislány.
- Kérsz? - nyújtotta oda az üveget.
Én csak megráztam a fejem, majd ettem tovább a sültkrumplit. Akármilyen hihetetlen, ahhoz képest, hogy én milyen vagyok, még soha nem ittam alkoholt. Lehet, hogy már a hetedik osztályos bulin a lányok leitták magukat a földig és mindegyik egy-egy fiút vitt haza, de én soha nem voltam ilyen. Megőríztem a büszkeségem és a szüzességemet is.
Egy idő után rávettem magam a táncolásra.
Negyed óra után Kentin megragadta a kezem és elhúzott teljesen a mosdóig. Bűzlött a piától. Kicsit féltem is, mert ki tudja, hogy mit akar velem csinálni egy 15 éves, részeg fiú?!
Neki nyomott a falnak és megcsókolt. Nem mondom, hogy jó volt, mert majdnem megfulladtam a vodkák szagától. Ha nem részegen tette volna ezt, és nem így, talán örültem volna neki. De így nem.
Ellöktem magamtól, majd kifelé indultam, de Natanielbe ütköztem.
- Bocs, ügyetlen vagyok! - mondtam, idegesen.
- Semmi baj. Mi történt?
- Csak egy részeg fiú szeret engem! - nevettem el magam.
- Így már érthető! - mosolyodott el. - Nem jössz velem táncolni?
Bólintottam, majd indultunk is. Kentin pedig valahol a padlón hányt.
Úgy néztünk ki, mint egy szerelmespár. Sokan kérdezték is, hogy: Ti együtt vagytok? Nataniel tekintetéből azt olvastam ki, hogy örülne, ha úgy lenne.
Miután már teljesen elfáradtunk az asztalhoz siettünk ahol Rosalya épp piát töltött magának.
- Ti kértek?
- Nem - mondtuk teljesen egyszerre.
- De nagy az egyetértés! - mosolyodott el. - Kentin?
- Jah, ő? Épp a mosdó padlóján keresi a józanságot!
- Tényleg nem kértek? - kérdezte ismét Rosa.
- Én nem szoktam inni - válaszolt Nataniel.
- Én sem.
- Ne legyetek már ennyire szüzikék! Nesztek, igyatok! - mondta, majd adott a kezünkbe egy-egy pohár whiskeyt.
- Én iszom ha te is! - néztem Natre.
- Igyunk!
Mindketten megborítottuk a poharat, majd amikor már nem volt benne lecsaptuk az asztalra.
- Nem is volt annyira vészes! - mondtam, félig elszédülve.
- Tényleg nem! - mondta ő is, olyan állapotban, mint én.
- Ha többet isztok megszokjátok! Hidd el, az ötödik után már meg se kottyan! - kacsintott Rosa.
Nattel egymásra néztünk, majd bólintottunk egyet, amiből tudtuk, hogy mi következik.
Kitettünk 10-10 pálinkás poharat és teletöltöttük őket Jim Beam-el. Hármat számoltunk, majd elkezdtük inni. Szépen sorban. Én megbírtam inni mindet, de Nat csak hetet tudott.
Akkor már azt sem tudtam, hogy milyen rendezvényen vagyok, de szerintem Nat se. Már senki sem volt józan. Mindenki dűlt-borult. Legtöbben a wcre igyekeztek hányni, míg a többiek táncoltak, aztán fordítva.
Szegény Kentin még mindig a földön fetrengett, de már kijózanodott. Nem bírt felállni, mert egyáltalán nem volt egyensúlya és a feje is fájt, gondolom. Egy-két ember még bele is rúgott, mert nem nézett a padló felé, nehogy véletlen idő előtt hányjon.
Én visszamentem táncolni, majd egy kicsivel később odajött Castiel.
- Téged meg ki hívott meg?
Elé billegtem, lábujjhegyre álltam és megfogtam a vállát, hogy el ne essek.
- Viktor hívott meg! De amúgy boldog szülinapot!
- Hát kösz. Tudod mit?! Most az lenne a legjobb, ha hazavinnélek!
- Ne már!
- Alig állsz a lábadon! Ez az én felelősségem, úgyhogy most hazaviszlek!
Felvett az ölébe és kivitt az utcára. Leültetett a lépcsőre, majd hívott egy taxit. Ismét felvett, majd berakott az autóba és ő is beült a másik oldalra.
Körülbelül hajnali egy óra lehetett mire beértünk az utcánkba...
Castiel szemszöge
Clara, amikor az utcájukba értünk elaludt. Olyan cuki volt. Nem akartam felkelteni, ezért amikor már a ház elé értünk felvettem az ölembe, kivettem a zsebéből a házkulcsot és felvittem teljesen a szobájáig. Ki gondolta volna, hogy amelyik ajtóra "Clara" van írva az az ő szobája?!
Levettem a kabátját és a cipőjét, majd szépen betakartam és elmentem.
Clara szemszöge
~~~Másnap~~~
Szörnyen fáj a fejem és a tegnap estére alig emlékszem. Hogy kerültem be az ágyba?!
Grace épp a konyhában szürcsölgette a teáját, amikor meglátott két zombit a lépcsőn, akik mi voltunk. Én és Kentin. Végignézett rajtunk, majd kiköpte a teáját. Kösz Grace, ezzel most megvigasztaltál.
- Hát ti? - kérdezte a száját törölgetve.
- Mi hát mi? Lejöttünk reggelizni, mint mindig! - mondtam úgy, mintha erre számítania kellett volna.
- Szörnyen néztek ki!
- Mi is szeretünk téged...
Szépen lassan leültünk az asztalhoz és vártuk, hogy Grace mit hoz nekünk elő. A fejem majdnem szétrobbant, de szerintem Kentiné is. Soha többé nem iszok ennyit!
Grace letett elénk egy-egy bögre kakaót, majd leült velünk szembe.
- Ezt nem néztem volna ki belőled, Clara!
- Hát én se... - mormogta Kentin szemrehányóan.
- Te csak ne beszélj mikor már a buli kezdetekor ölelgetted a mosdó padlóját! - kiabáltam rá.
- De te lány vagy! - kiabált vissza.
- Persze. Mert a fiúknak mindent lehet csak nekünk lányoknak nem! Beképzelt egy bagázs...
- Ez így van rendjén! A lányok főznek, mosnak, takarítanak meg vigyáznak a gyerekre! Nem cigiznek, nem rúgnak be minden hétvégén és nem fekszenek le minden héten mással!
- Én se vagyok ilyen képzeld! Sosem cigiztem még, most ittam először és még szűz is vagyok!
- ELÉG LEGYEN! - csitított le minket Grace.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése