16. rész - Másnaposokból aznaposok

Elérkezett a "reggel". Most szerencsére mindenre tisztán emlékszem és Amber is. Kicsit furcsa lett volna, ha nem tudtuk volna mi történt este és szidtuk volna egymást össze meg vissza...!
Amikor leérkeztünk a konyhába akkor jött meg Kentin. Na ennyit arról, hogy ők is hazajönnek...
- Hát te? - kérdeztem tőle.
- Ne kérdezz semmit csak menj tovább! - mondta, majd elindult felfelé.
- Mi is így néztünk ki? - kérdeztem Grace-től, akit eddig észre se vettem.
- Rosszabbul! - mondta nevetve. - Na gyertek, egyetek!
Szót fogadtunk és leültünk az asztalhoz, majd Grace is csatlakozott hozzánk. Igaz, ő már ebédelt.
- Jaj, de udvariatlan vagyok! Amber, ő Grace a nevelőanyám! Grace ő itt Amber, a barátnőm!
- Örültem! - fogott kezet Amber, Grace-szel.
- Kedves lánynak tűnsz! - dicsérte meg Grace.
- Mert az is! - mosolyodtam el.
Miután beszélgettünk egy kicsit és megettük a reggelit, felöltöztünk, majd elindultunk Amberékhez.
Óriási házuk van. Szinte egy luxus apartmannak is tekinthető. Nagy ablakok, sok-sok helység. Ebből is látszik, hogy miért olyan Amber amilyen... A pénz nagy úr.
A szüleik szigorúak, de nem panaszkodhatnak semmire. Mindenük megvan. Sőt, talán még annál több is!
Amikor bementünk minden csendes volt. Csak Nataniel volt otthon, de ő is aludt. Felmentünk Amber szobájába és mindent megmutatott a szobából.
Hogy miért így mondom? Merthogy ez nem csak egy sima szoba. Külön gardrób, külön fürdőszoba, külön medence és persze az ő terasza is hozzá van kapcsolva. Szinte egy álomszoba! Legalább is nekem az...
Egy csomót hülyéskedtünk és beszélgettünk, majd hirtelen eluralkodott felettünk a csend.
Egy kis idő múlva Amber törte meg a csendet...
- Hé! - nézett fel óriási szemekkel. - Mi lenne ha kicsit megszívatnánk a bátyámat?
- De gonosz vagy! - nevettem fel. - Van ötleted?
- Egy csomó! Na gyere!
A lehető legtöbb csínyt csináltuk meg! Nataniel arcára kentünk fogkrémet; a papucsába mustárt, szappannal keverve; a leghangosabb ébresztőt állítottuk be neki 16 órára; elektromos rágót kötöttünk a kilincsre és vártunk.
- Itt az idő! - mondta Amber, majd elbújtunk úgy, hogy lássuk Nataniel ajtaját.
Először meghallottuk a leghangosabb ébresztőt a világon, aminek igazából nem is tudtuk, hogy mi a címe. Aztán egy pukkanást, leesett az ágyról, majd még egyet, elcsúszott a papucsban. Lenyomta a kilincset és szabályosan még a kilincs is megremegett az elektromosságtól, majd nagy nehezen kikászálódott a szobából.
A lépcső alatt, majd megszakadtunk a röhögéstől! Nataniel pedig mit sem sejtve le is jött, mi pedig gyorsan az asztalhoz sprinteltünk. A mustár szinte cuppogott a papucsában, amiben össze-vissza csúszkált a lába.
- Jó reggelt! - mormogta.
- Vagy inkább napot! - javította ki Amber.
- Hány óra? - kérdezte Nataniel a fejét fogva.
- Kérlek szépen, 16:18 van! - jelentettem a szintén másnapos társunknak.
- Ma is bulizni megyünk szóval valamit tennem kell ezzel a hülye fejfájással!
- Mondjuk enned kéne? - kérdeztem. - Amúgy ezt velünk nem beszélte meg senki!
- Ma akartuk elmondani Kentinnel csak...
- Csak ő is ki van ütve... tudjuk, láttuk! - fogta a fejét Amber. - Na mit hozzak enni?
- Bármit! - kiabált Nataniel, mert Amber már a konyhában volt.
Miután Nat "megreggelizett" és felöltözött áthívtuk Aname-t is, hogy négyen menjünk Kentint felébreszteni. Logika nem volt benne csak azt akartuk, hogy ő is ott legyen!
Négy nappal újév előtt, másnaposan, négyen, szörnyű fejfájással indultunk el a szintén ilyen állapotban lévő, alvó Kentinhez. Aname és Nataniel a banda ötödik felét, Castielt hiányolta, bár ez minket, Amberrel különösebben nem érdekelt...
Amikor négy másnapos gyerek állít haza a szülő csak nézi őket és csak annyit mond, hogy menjenek aludni és majd holnap megbeszélik. Grace négyszeresen érzett így, de minket nem érdekelt. Kentinhez tartottunk, hogy őt is megetessük és menjünk valamerre.
Kivágtuk az ajtót és ordibálással felébresztettük. Lecsődültünk a konyhába és, mint egy kocsmában, körbe ültük az asztalt. Grace is inkább felment a szobájába. Mindenki evett egy-egy kenyeret, hogy annyira ne fájjon a fejünk és mentünk is tovább.
Este fél kilenc. Ez volt az az időpont amikorra már bemelegítettünk és mindenki jól érezte magát. Lehet, hogy azért is, mert Castiel nem volt köztünk.
Körülbelül két hete nem esett hó és nem fáztunk annyira. Elterveztük, hogy felmegyünk a "Nagy hegyre" és nézzük egy kicsit a csillagokat a fűben fekve, miközben iszunk még egy kicsit. Így is tettünk.
A csillagok gyönyörűek voltak és jól is éreztük magunkat. Egy pár kiránduló épp el akarta oltani a tüzüket, de megkértük őket, hogy had foglaljuk el és meg is engedték. Táncoltunk a tűz körül, felelsz vagy merszeztünk, hülyültünk és egy csomót beszélgettünk.
- CSÖRÖG EGY TELEFON! - kiabálta Aname.
- ENYÉM! - kiabált vissza Nataniel, majd fel is vette és elment egy kicsit messzebbre.
Eléggé fontos dolog lehetett, mert körülbelül negyed óráig csak magyarázott és mutogatott, amit nem értettünk, hogy miért csinált, mert úgy sem látja az, akivel beszél. Sokat nevettünk rajta.
- Ki volt az? - kérdezte Kentin.
- Castiel. Ide tart! - tette zsebre nyugodtan a telefonját Nat.
- HOGY MI? - kiabáltuk egyszerre Amberrel.
De akkor már késő volt. Ide tartott életem legnagyobb hibája és Amber legnagyobb tévedése. Nem tehettünk ellene semmit, pedig most így fog tönkremenni az este. Ahhj...
22 óra. A drágaság megérkezett és mindent felforgatott bennem és Amberben. Legfőképp a piát és a reggeli kaját.
Meg sem szólaltunk. A többiek nevetgéltek mi pedig semmihez sem tudtunk hozzászólni, mert mindegyik Castielhez volt kapcsolatos. Ha hozzá is szóltunk volna csak beszólást tudtunk volna mondani és akkor veszekedés lett volna.
- Castiel! Mi a véleményed Clara-ról így, hogy szakítottatok és nem szóltok egymáshoz? - érdeklődött Nat.
Óriási szemekkel néztem Natanielre. A "mindjárt meghalsz csak iszok még egy kortyot" tekintetem kicsit megijesztette, de nem szívta vissza amit kérdezett.
- Hát... Nekem semmi bajom vele. Ő utál...
- Van rá okom... khmm - mondtam, majd ittam egy kortyot.
- Nem, nincs!
- Heh? - köptem ki a sört.
- A te hibád volt, hogy megcsaltalak! Olyan voltál, mint egy fadarab!
Amikor ezt kimondta odamentem és kissé könnyezve, pofán vágtam, majd elindultam az akkori uticélom szerint, haza. A számításaimat Amber húzta át, aki utánam jött.
- Nem hagyhatod ezt vita nélkül! - kiabált utánam. - Állj ki magadért! Hiszen te vagy Clara Metcross!
- D-De ez nem ilyen egyszerű... - szipogtam.
- Dehogynem! Na gyere már! Ne hagyd, hogy tönkretegye az estét! - mondta, majd megölelt.
- Hát... megpróbálom... - mondtam, a könnyeimet törölgetve.
Miután lefolyt a beszélgetés visszamentünk a többiekhez, akik kíváncsian nézték, hogy visszajövök és nem török össze. Hát igen, ezt is Ambernek köszönhetem.
Tovább folytattuk a hülyülést és időközönként néhány oltást is odadobáltunk egymásnak Castiellel. Meg persze Amber is.
23 óra 17 perc. Elhatároztuk, hogy végre bulizni is elmegyünk, ezért le is indultunk a hegyről. Néha belebotlottunk egy-két nagyobb kőbe és elhangzott pár "anyád", "Azta mi volt ez?", "basszus", "áuccs" és társaik, de még akkor is jól éreztük magunkat. Sokat hülyültünk még így is!
- Mikor érünk már le? - kiabált Castiel.
- Amikor végre befogod a pofád! - kiabált vissza Amber.
- Mi van a kemény Castielnek fáj a lába? - kiabáltam én is.
- Kussoljatok, ribancok! - ordított ránk.
- Mindenki állj! Nem bírom, illetve bírjuk tovább! Castiel vagy Amber és én?
- A lányok! - szavazott hangosan Nataniel.
- Akkor le vagy szavazva! Gyertek csajok! - mondta Aname.
- Nehogy már! Nem kötök beléjük csak had menjek már veletek! - kiabált utánunk Castiel.
- Ha utolérsz akkor jöhetsz! - kiabált vissza neki Kentin.
Mire leértünk Castiel is utolért minket. Reménykedtem, hogy megeszi valami vagy leesik valahonnan, de nem történt meg. Kár.
Amikor elértünk a legközelebbi szórakozóhelyre már 23:36 volt. Mindenki esett-bukott az utcán. Mi még csak most jöttünk bele!
Bementünk. A hangulat már a tetőn volt. Pár helyen már hányás is volt, amit igyekeztünk kikerülni, majd beültünk egy hat személyes "páholyba", mint tegnap. Egy kicsit még ráhangolódtunk a dolgokra aztán teljesen feloldódott mindenki.
- Clara! Táncolunk? - kérdezte a részeg Castiel.
- Max a nénikéddel, hülye gyerek! - válaszoltam vissza ugyanolyan állapotban.
- De most komolyan!
- Miért nehezíted meg a dolgom?! - nyöszörögtem.
- Légyszíves! Csak egyet!
Ahogy ezt kimondta, Amberre néztem.
- Egy táncba nem halsz bele! - nevetett fel a szőkeség.
- Menjünk! - mondtam sóhajtva Castielnek.
Bementünk a tömeg közepére. A kezeimet átfontam a nyaka körül, ő pedig megfogta a derekamat. Mintha együtt lennénk. Csak, hogy én még nem voltam olyan állapotban, hogy azt is mondtam, hogy mi együtt vagyunk.
Próbáltam távolságtartó lenni, de miután két kör piát megittunk elég nehéz volt még egyensúlyozni is. Elértem a tetőpontot.
Miután kitáncoltuk magunkat visszamentünk a többiekhez. Mindenki túl ment már a tetőponton. Mindenre képesek voltunk.
- Kentin! Jársz velem? - ordítottam.
- Nem! - kiabálta vissza. - Nem engeded!
- Jóvan'! Castiel! Jársz velem?
- Amber nem engedi! - kiabált vissza.
- Dehogynem! - szólt bele Amber. - He! Fehér hajú srác! Leszel a pasim?
- Menj haza! - szólt vissza neki a fehér hajú srác.
Ambert utána egész este nem láttam, mert a fehér hajú srác után ment. Jó kis love story részegen összejönni úgy, hogy egymás nevét sem tudják!
- Kentin! Ha nem jársz velem Castielnél be fogok próbálkozni! Hátha megcsal! - kiabáltam.
- Megcsaljalak? - kiabált Castiel.
- Aha. Csak jöjjünk össze két percre, jó?
- Oké. Szeretlek.
- Jó, én is.
Miután ezt kimondtam jött egy csaj, lesmárolta, majd visszafordult hozzánk.
- Ez jó volt! - kiabáltam. - Tudtad, hogy utállak?
- Én viszont szeretlek! - mondta, majd megcsókolt.
- Ez mi volt? - ült fel Kentin idegesen.
- Eljátszották, hogy összejöttek, majd Castiel megcsalta és utána megcsókolta pedig ez nem volt benne az eredeti tervben! - válaszolt vissza Aname.
- Eltávolodsz a jövendőbeli feleségemtől! - állt fel Kentin.
- Mert ha nem akkor mi lesz? - állt fel Castiel is.
- Hé, emberek! Nem leszek senki felesége! Nyugi van! - csitítottam el őket. - Ha csak Kentinnek nem áll szándékában összejönni velem! Mert ha igen akkor neki leszek!
- Szándékomban áll! - mondta, majd megcsókolt.
- Így, hogy Castiel megcsókolt, aztán Kentin is, olyan mintha ők csókolóztak volna! - nevetett fel Aname.
- Én Clara-t csókoltam meg, jó? És most már együtt vagyunk úgyhogy nincs semmi bizonytalanság! Na!
- Így van! Szeretem oszt' cső! - mondtam, majd megcsókoltam.