Már csak egy hét és újév. Kentinnel meg most sem jöttünk össze azzal indokolva, hogy 'ne menjen szét a barátságunk'. Castielt még mostanában is szoktam látni pedig téli szünet van. Nem telik el olyan nap, hogy ne találkoznánk és ne veszekednénk egy sort. Vagy kettőt...
Most éppen a reggeli kakaómat iszom a konyhában és elmélkedek az élet dolgain. Például azon, hogy miért jobb a kakaó tejszínhabbal, pillecukor helyett...
- Clara! - állt meg mellettem Kentin.
- Most megszakítottad a kakaó elméletemet...
- Az várhat! Gyere már! - mondta, majd megpróbálát magával húzni.
Miután rájött, hogy nem tud megmozdítani megkért, hogy álljak fel és menjek vele. Nagy nehezen beadtam a derekamat.
Kentin leültetett maga mellé, majd elkezdett olvasni egy szöveget, amit Castiel írt ki valahova...
Most éppen a reggeli kakaómat iszom a konyhában és elmélkedek az élet dolgain. Például azon, hogy miért jobb a kakaó tejszínhabbal, pillecukor helyett...
- Clara! - állt meg mellettem Kentin.
- Most megszakítottad a kakaó elméletemet...
- Az várhat! Gyere már! - mondta, majd megpróbálát magával húzni.
Miután rájött, hogy nem tud megmozdítani megkért, hogy álljak fel és menjek vele. Nagy nehezen beadtam a derekamat.
Kentin leültetett maga mellé, majd elkezdett olvasni egy szöveget, amit Castiel írt ki valahova...
"Hibáztam. Talán már másé, de én még várom. Ő utál és talán már sosem fog megbékélni. Ugyanúgy szeretem, mint még anno 1-1,5 hónapja. Miattam változott meg. Talán csak hálából volt velem, de nekem az is elég volt, hogy velem van. Én voltam a legelső barátja. Addig még egy fiúja sem volt. Szinte tökéletes volt. Aztán jöttem én, aki elrontotta. Kirúgták miattam a gimiből, sokszor veszekedett emberekkel, mindenki megutálta, a legjobb barátja megharagudott rá, elkezdett cigizni és inni. Csak miattam.
Ha ezt olvasod tudd, hogy szeretlek örökre bármi is történjék!♥"
Lefagytam. Igaz lenne? Mondjuk, ki hinne még neki?
- Tudnod kellett a lehetőségeidet... - mondta, halkan.
Egy szó sem jött ki a torkomon. Most akkor mi van? Úgyis Kentint választom! Nekem ő kell és senki más! Csak nem vagyunk együtt...
- Nekem nem ő kell... - mosolyogtam lehajtott fejjel, majd kimentem a szobából.
Hirtelen megcsörrent a telefonom. Aname volt az.
- Hey, csajszi! Nem megyünk el valahova este? Tudod... Kentin, te, Nat, én, Amber és Castiel...
- Castielt ne! Ambert még talán elviselem, de őt...
- Muszáj beszélnetek! Vagy csak ne szólj hozzá és kész! Nataniel sem kedveli különösebben...
- De én nem bírok vele egy légtérben lenni! Minden nap összeveszünk az utcán! Már azt hiszik, hogy elmebeteg vagyok!
- Már nem tudom lemondani... Légyszíves próbáld elviselni!
- Hát jó... Megpróbálom! Akkor beszélek Kentinnel is... Puszi!
- Puszi! - mondta, majd le is rakta.
Miután leraktam a telefont nekidobtam a falnak és a fejemet fogva, lassan leguggoltam.
- Miért csinálja ezt velem mindenki? Még Kentin is? Miért nem tudnak békén hagyni ezzel a Castiel témával? Nem megyek... Minek menjek? Veszekedni? Azért, hogy kitiltsanak a klubból verekedés miatt? Kösz nem, inkább kihagyom! - gondolkodtam hangosan.
Bementem a szobámba és inkább filmek után kutattam, amit este tudok nézni.
Egyszer csak Kentin lépett be az ajtómon és megölelt. Minden szót hallott. Könnyek szöktek a szemembe, de én csak a filmeket böngésztem rezzenéstelen arccal. Vagyis próbáltam.
- Ne haragudj, kérlek!
- Nem haragszom... Rád nem - fordultam hasról, hanyatt.
- Akkor kire? - bújt oda hozzám.
- Na jó... talán rád is.
- Miért? - nézett rám meglepetten.
- Majd rájössz... idővel - mosolyodtam el, majd kimentem a konyhába, jött utánam.
Leültünk az asztalhoz. Elég érdekesen nézett rám. Még most sem értette, hogy én miről beszéltem. Igen, rá is haragszom, mert nem tesz semmit hogy együtt legyünk. Jó, közös döntés volt, de nem akarom betartani és ugye ehhez ő is kell!
- Akkor ma bulizni megyünk... - sóhajtottam.
- Biztos vagy te ebben?
- Amennyire csak lehet!
- Nem félsz, hogy Castiel talán...?
- Figyelj! Nem érdekel Castiel! Hidd el nem fogok annyit inni, mint a múltkor! Akkor befolyásolható voltam, de most nem fogok az lenni! - mosolyodtam el. - Mondjuk talán most is megmenthetnél... khmm...
- Vagy ne idd le magad a földig! - húzta mosolyra a száját, majd odament a konyha pulthoz.
Nem veszi észre a célzásaimat. Egyáltalán. Ennyire hülye vagy ennyire tartja a szavát? Ki tudja...
Eltelt ez a nap is. Most éppen a bulira készülődünk. Én egy fekete miniruhát választottam magassarkúval és a hozzá tartozó fekete-füstös sminkkel. Épp ahogy illik!
Kentin lent várt az előtérben. Ő is eléggé kitett magáért.
- Indulhatunk! - mondtam, majd el is indultunk.
Egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz.
Amikor odaértünk megálltunk a szórakozóhely előtt és vártuk a többieket, akik kicsivel később oda is értek.
Amber úgy ki volt sminkelve, mint egy nem is mondom ki mi... Castielnek akart ennyire tetszeni, viszont neki nem ez az ízlése. Én már csak tudom...
Bementünk és kerestünk egy, úgymond "páholyt" és oda leültünk hatan. Kentin, én, Nat, Aname, Castiel és Amber. Úgy érzem ez durva este lesz...
A "pincér" hozott nekünk egy pár bort és pezsgőt. Amikor már mindenki jól érezte magát Amber felállt és elkezdett "táncolni"... Ha lehet annak nevezni azt, hogy rázta magát össze-vissza! Castiel mosolyogva nézte őt. Hát igen, ő azt szereti, ha a csaj rázza magát neki. És nem csak buliban...
Egy idő után ő is felállt és elkezdett "táncolni" Amberrel. Mondjuk látszott rajta, hogy ki akarja használni, de Rázika úgyse hallgatna rám szóval inkább nem szóltam bele csak nyugodtan belekortyoltam a pezsgőmbe.
- Ugye te nem fogod ezt csinálni? - kérdezte tőlem Kentin nevetve.
- Ilyen mélyre nem fogok lesüllyedni! - nevettem el magam én is.
- Ti miért nem vagytok együtt? - kérdezte Nataniel.
Ezt nem kellett volna.
Mindenki elhallgatott Nataniel pedig visszarendeződött úgy ahogy 2 perccel ezelőtt ült. Elég kínos ez a kérdés és még ráadásul zavaró is! Jó, tudom nem tudhatta, de most már tudja, hogy ne kérdezzen ilyet inkább...
- Tényleg! Mi miért nem vagyunk együtt? - kérdezte Kentin, én meg kiköptem a pezsgőt.
- Ne feszegesd a témát! - törölgettem a számat.
- Bocs főnök! - mondta, majd belekortyolt a vodkájába amit észre se vettem, hogy ott van.
- Ilyenem nekem miért nincs? VODKÁT! - kiabáltam, csak hogy eltereljem a témát.
Amber visszajött sírva.
- Mi a baj? - kérdezte Aname tőle.
- C-Castiel! Elküldött melegebb éghajlatra! - mondta, majd kirohant a mosdóba.
- Hallod, Clara! Menj már utána! Te jártál már ebben a cipőben! - kiabált Castiel vigyorogva.
- Hahaha, nagyon vicces vagy! - kiabáltam vissza, majd lecsaptam a vodkám az asztalra és Amber után mentem.
Nem akartam Ambert vigasztalni, de ha már "én is jártam így" akkor csak kéne segítenem neki!
Megtaláltam. Egy üveg Whiskey volt a kezében és szinte lesírta a sminkjét.
- Mit akarsz? - kérdezte. - Most pont nem vagyok rád kíváncsi!
- Figyelj! Én csak segíteni jöttem... Tudod... Castiel ilyen! Velem is megtörtént már ugyanez, csak kicsit másképpen... Hidd el tényleg csak segíteni jöttem! Leülhetek?
- Ülj le! - mondta, "nekem mindegy" stílusban.
- Nem éri meg miatta ezt csinálnod! Én is leittam magamat a földig miatta...! Sőt, pár napja még szerelmi vallomást is láttam tőle-nekem a neten... Csak, hogy már én sem hiszem el... Megcsalt, Deborahval...
- T-Tényleg? - kérdezte heves pislogással.
- Igen, tényleg. És tudod mit?! Jobb nélküle! Legalább Deborah által megtudtam, hogy egy paraszt! És van egy ötletem!
- Most már minden érdekel... Mondjad!
- Állj fel innen! Nevess velünk sokat és mutasd meg, hogy téged nem küldhet padlóra! Velem azért csinálja ezt, mert másnap már bulizni voltam és úgy néztem ki, mint egy zombi! Csak miatta...! De nem engedem, hogy még egy valakivel ezt tegye! Na gyere! - nyújtottam a kezemet felé.
- Hát jó... - mondta, majd a kezemért nyúlt és felállt. - De miért segítesz nekem? Pedig én csak bántalak...
- És? A bajtársak segítenek egymásnak! Főleg ha mindkettő jófej!
- Köszönöm! - mosolyodott el, majd letörölte a lefolyt sminkjét. - Barátok?
- Barátok! - mondtuk egyszerre, majd visszamentünk a többiekhez.
Mindenki leesett állal nézett ránk amikor elmeséltük, hogy mi történt, ott a vécében. Castiel is eléggé meglepődött, aki a tömegből figyelte az eseményeket. Nem hitte volna, hogy Amber után megyek. Mondjuk, én sem...!
Ketten bementünk a tömegbe és ott táncoltunk. Mintha már ezer éve legjobb barátnők lennénk! Castielnek szinte szikrát szórt a szeme. Nem hitte, hogy ez fog történni. De keresztül húztuk a számításait! Jobb így barátként, mint ellenségként! Sőt, tök jófej!
Amberrel egy csomót röhögtünk. Még egy csók is elcsattant köztünk felelsz vagy merszezés miatt. De nem volt komoly, csak Castiel kötöszködött velünk!
Együtt ittunk, együtt táncoltunk, a többiek pedig csak néztek minket bele-bele kortyolva egy-két italba. Olyanok voltunk, mint a legjobb barátnők. Mondjuk, akár azok is lehetünk!
Aname csak addig volt az, ameddig együtt voltam Castiellel. Utána kaksilt a fejemre! Hogy miért, azt nem tudom... Csak olyankor vagyok neki jó, ha valamire szüksége van! Majd meglátjuk Amber milyen lesz...
Olyan éjfél magasságában Kentin és Nataniel indult meg felénk. Talán kicsit sokat ittunk...
- Ideje hazamenni! - emelt fel a karjába Kentin.
- Neked is, hugi! - emlete fel Nataniel, Ambert.
- Nat! Amber aludhat nálam? Úgyis közelebb lakunk! - mondtam végig elég nehezen.
Nataniel ránézett Kentinre és miután ő bólintott nagy lélegzetet vett.
- Felőlem! - dobta le a húgát.
- De akkor egyedül mentek haza! - dobott le engem is Kentin.
- Oké! - mondtuk egyszerre.
Akkor még nem tudtuk, hogy ilyen nehéz lesz! Kitört a cipőnk sarka, bele estünk a fél méteres fűbe (?), árokba is, majdnem elütött minket egy csomó kocsi, de ezek felett mindig röhögtünk egymás nyomorán.
Amikor végre hazaértünk Grace még kint ült a konyhában és óriási szemekkel nézett ránk.
- Ne kérdezz semmit! Csak olvasd tovább az újságot! - mondtam utasítóan, majd felfelé kezdtünk indulni.
A lépcső sem volt valami könnyű dolog...
- Segíthetnél! - kiabáltam Grace-nek.
- Azt mondtad újságot olvassak!
- Kösz, én is szeretlek!
Miután nagy nehezen felértünk, egymás után megpróbáltunk megfürödni, majd lefeküdtünk aludni...
Ha ezt olvasod tudd, hogy szeretlek örökre bármi is történjék!♥"
Lefagytam. Igaz lenne? Mondjuk, ki hinne még neki?
- Tudnod kellett a lehetőségeidet... - mondta, halkan.
Egy szó sem jött ki a torkomon. Most akkor mi van? Úgyis Kentint választom! Nekem ő kell és senki más! Csak nem vagyunk együtt...
- Nekem nem ő kell... - mosolyogtam lehajtott fejjel, majd kimentem a szobából.
Hirtelen megcsörrent a telefonom. Aname volt az.
- Hey, csajszi! Nem megyünk el valahova este? Tudod... Kentin, te, Nat, én, Amber és Castiel...
- Castielt ne! Ambert még talán elviselem, de őt...
- Muszáj beszélnetek! Vagy csak ne szólj hozzá és kész! Nataniel sem kedveli különösebben...
- De én nem bírok vele egy légtérben lenni! Minden nap összeveszünk az utcán! Már azt hiszik, hogy elmebeteg vagyok!
- Már nem tudom lemondani... Légyszíves próbáld elviselni!
- Hát jó... Megpróbálom! Akkor beszélek Kentinnel is... Puszi!
- Puszi! - mondta, majd le is rakta.
Miután leraktam a telefont nekidobtam a falnak és a fejemet fogva, lassan leguggoltam.
- Miért csinálja ezt velem mindenki? Még Kentin is? Miért nem tudnak békén hagyni ezzel a Castiel témával? Nem megyek... Minek menjek? Veszekedni? Azért, hogy kitiltsanak a klubból verekedés miatt? Kösz nem, inkább kihagyom! - gondolkodtam hangosan.
Bementem a szobámba és inkább filmek után kutattam, amit este tudok nézni.
Egyszer csak Kentin lépett be az ajtómon és megölelt. Minden szót hallott. Könnyek szöktek a szemembe, de én csak a filmeket böngésztem rezzenéstelen arccal. Vagyis próbáltam.
- Ne haragudj, kérlek!
- Nem haragszom... Rád nem - fordultam hasról, hanyatt.
- Akkor kire? - bújt oda hozzám.
- Na jó... talán rád is.
- Miért? - nézett rám meglepetten.
- Majd rájössz... idővel - mosolyodtam el, majd kimentem a konyhába, jött utánam.
Leültünk az asztalhoz. Elég érdekesen nézett rám. Még most sem értette, hogy én miről beszéltem. Igen, rá is haragszom, mert nem tesz semmit hogy együtt legyünk. Jó, közös döntés volt, de nem akarom betartani és ugye ehhez ő is kell!
- Akkor ma bulizni megyünk... - sóhajtottam.
- Biztos vagy te ebben?
- Amennyire csak lehet!
- Nem félsz, hogy Castiel talán...?
- Figyelj! Nem érdekel Castiel! Hidd el nem fogok annyit inni, mint a múltkor! Akkor befolyásolható voltam, de most nem fogok az lenni! - mosolyodtam el. - Mondjuk talán most is megmenthetnél... khmm...
- Vagy ne idd le magad a földig! - húzta mosolyra a száját, majd odament a konyha pulthoz.
Nem veszi észre a célzásaimat. Egyáltalán. Ennyire hülye vagy ennyire tartja a szavát? Ki tudja...
Eltelt ez a nap is. Most éppen a bulira készülődünk. Én egy fekete miniruhát választottam magassarkúval és a hozzá tartozó fekete-füstös sminkkel. Épp ahogy illik!
Kentin lent várt az előtérben. Ő is eléggé kitett magáért.
- Indulhatunk! - mondtam, majd el is indultunk.
Egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz.
Amikor odaértünk megálltunk a szórakozóhely előtt és vártuk a többieket, akik kicsivel később oda is értek.
Amber úgy ki volt sminkelve, mint egy nem is mondom ki mi... Castielnek akart ennyire tetszeni, viszont neki nem ez az ízlése. Én már csak tudom...
Bementünk és kerestünk egy, úgymond "páholyt" és oda leültünk hatan. Kentin, én, Nat, Aname, Castiel és Amber. Úgy érzem ez durva este lesz...
A "pincér" hozott nekünk egy pár bort és pezsgőt. Amikor már mindenki jól érezte magát Amber felállt és elkezdett "táncolni"... Ha lehet annak nevezni azt, hogy rázta magát össze-vissza! Castiel mosolyogva nézte őt. Hát igen, ő azt szereti, ha a csaj rázza magát neki. És nem csak buliban...
Egy idő után ő is felállt és elkezdett "táncolni" Amberrel. Mondjuk látszott rajta, hogy ki akarja használni, de Rázika úgyse hallgatna rám szóval inkább nem szóltam bele csak nyugodtan belekortyoltam a pezsgőmbe.
- Ugye te nem fogod ezt csinálni? - kérdezte tőlem Kentin nevetve.
- Ilyen mélyre nem fogok lesüllyedni! - nevettem el magam én is.
- Ti miért nem vagytok együtt? - kérdezte Nataniel.
Ezt nem kellett volna.
Mindenki elhallgatott Nataniel pedig visszarendeződött úgy ahogy 2 perccel ezelőtt ült. Elég kínos ez a kérdés és még ráadásul zavaró is! Jó, tudom nem tudhatta, de most már tudja, hogy ne kérdezzen ilyet inkább...
- Tényleg! Mi miért nem vagyunk együtt? - kérdezte Kentin, én meg kiköptem a pezsgőt.
- Ne feszegesd a témát! - törölgettem a számat.
- Bocs főnök! - mondta, majd belekortyolt a vodkájába amit észre se vettem, hogy ott van.
- Ilyenem nekem miért nincs? VODKÁT! - kiabáltam, csak hogy eltereljem a témát.
Amber visszajött sírva.
- Mi a baj? - kérdezte Aname tőle.
- C-Castiel! Elküldött melegebb éghajlatra! - mondta, majd kirohant a mosdóba.
- Hallod, Clara! Menj már utána! Te jártál már ebben a cipőben! - kiabált Castiel vigyorogva.
- Hahaha, nagyon vicces vagy! - kiabáltam vissza, majd lecsaptam a vodkám az asztalra és Amber után mentem.
Nem akartam Ambert vigasztalni, de ha már "én is jártam így" akkor csak kéne segítenem neki!
Megtaláltam. Egy üveg Whiskey volt a kezében és szinte lesírta a sminkjét.
- Mit akarsz? - kérdezte. - Most pont nem vagyok rád kíváncsi!
- Figyelj! Én csak segíteni jöttem... Tudod... Castiel ilyen! Velem is megtörtént már ugyanez, csak kicsit másképpen... Hidd el tényleg csak segíteni jöttem! Leülhetek?
- Ülj le! - mondta, "nekem mindegy" stílusban.
- Nem éri meg miatta ezt csinálnod! Én is leittam magamat a földig miatta...! Sőt, pár napja még szerelmi vallomást is láttam tőle-nekem a neten... Csak, hogy már én sem hiszem el... Megcsalt, Deborahval...
- T-Tényleg? - kérdezte heves pislogással.
- Igen, tényleg. És tudod mit?! Jobb nélküle! Legalább Deborah által megtudtam, hogy egy paraszt! És van egy ötletem!
- Most már minden érdekel... Mondjad!
- Állj fel innen! Nevess velünk sokat és mutasd meg, hogy téged nem küldhet padlóra! Velem azért csinálja ezt, mert másnap már bulizni voltam és úgy néztem ki, mint egy zombi! Csak miatta...! De nem engedem, hogy még egy valakivel ezt tegye! Na gyere! - nyújtottam a kezemet felé.
- Hát jó... - mondta, majd a kezemért nyúlt és felállt. - De miért segítesz nekem? Pedig én csak bántalak...
- És? A bajtársak segítenek egymásnak! Főleg ha mindkettő jófej!
- Köszönöm! - mosolyodott el, majd letörölte a lefolyt sminkjét. - Barátok?
- Barátok! - mondtuk egyszerre, majd visszamentünk a többiekhez.
Mindenki leesett állal nézett ránk amikor elmeséltük, hogy mi történt, ott a vécében. Castiel is eléggé meglepődött, aki a tömegből figyelte az eseményeket. Nem hitte volna, hogy Amber után megyek. Mondjuk, én sem...!
Ketten bementünk a tömegbe és ott táncoltunk. Mintha már ezer éve legjobb barátnők lennénk! Castielnek szinte szikrát szórt a szeme. Nem hitte, hogy ez fog történni. De keresztül húztuk a számításait! Jobb így barátként, mint ellenségként! Sőt, tök jófej!
Amberrel egy csomót röhögtünk. Még egy csók is elcsattant köztünk felelsz vagy merszezés miatt. De nem volt komoly, csak Castiel kötöszködött velünk!
Együtt ittunk, együtt táncoltunk, a többiek pedig csak néztek minket bele-bele kortyolva egy-két italba. Olyanok voltunk, mint a legjobb barátnők. Mondjuk, akár azok is lehetünk!
Aname csak addig volt az, ameddig együtt voltam Castiellel. Utána kaksilt a fejemre! Hogy miért, azt nem tudom... Csak olyankor vagyok neki jó, ha valamire szüksége van! Majd meglátjuk Amber milyen lesz...
Olyan éjfél magasságában Kentin és Nataniel indult meg felénk. Talán kicsit sokat ittunk...
- Ideje hazamenni! - emelt fel a karjába Kentin.
- Neked is, hugi! - emlete fel Nataniel, Ambert.
- Nat! Amber aludhat nálam? Úgyis közelebb lakunk! - mondtam végig elég nehezen.
Nataniel ránézett Kentinre és miután ő bólintott nagy lélegzetet vett.
- Felőlem! - dobta le a húgát.
- De akkor egyedül mentek haza! - dobott le engem is Kentin.
- Oké! - mondtuk egyszerre.
Akkor még nem tudtuk, hogy ilyen nehéz lesz! Kitört a cipőnk sarka, bele estünk a fél méteres fűbe (?), árokba is, majdnem elütött minket egy csomó kocsi, de ezek felett mindig röhögtünk egymás nyomorán.
Amikor végre hazaértünk Grace még kint ült a konyhában és óriási szemekkel nézett ránk.
- Ne kérdezz semmit! Csak olvasd tovább az újságot! - mondtam utasítóan, majd felfelé kezdtünk indulni.
A lépcső sem volt valami könnyű dolog...
- Segíthetnél! - kiabáltam Grace-nek.
- Azt mondtad újságot olvassak!
- Kösz, én is szeretlek!
Miután nagy nehezen felértünk, egymás után megpróbáltunk megfürödni, majd lefeküdtünk aludni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése